Radnóti

Istenektől elhagyott hely ez az Argosz. A fémlemezekből ácsolt királyi palota fénykorában sem lehetett szívmelengető látvány. Most meg dárdák állnak ki mindenhonnan, a zegzugos falakon és a minden irányban ferde padlón végigfut a rozsda: mintha tűzvész pusztított volna nemrég. És csakugyan: hiszen hat napja múlt, hogy a bűnös Klütaimnésztra testét lekaszabolták majd megégették gyermekei. Atyaég, mekkora lehetett az a tűz?

A neveddel mára szinte összeforrt a fizikai színház fogalma. Sokat dobálózunk ezzel a kifejezéssel, de tudjuk vajon, hogy mit jelent?

A nézőnek nem is kell tudni, hogy mit fed. Kicsit definiálatlan fogalom, nagyon tágak a határai. Laikus fül számára egyfelől vonzó lehet, mert valami újszerű, izgalmas színházi formát takar, másfelől viszont korlát is az elnevezés: azt sejteti, hogy minden csak a mozgásról szól. Az biztos, hogy a munkáimban nagy hangsúlyt fektetek a testtel való kifejezésre, de hogy ezt hogyan teszem, azt előadása válogatja; függ a témától, a karakterektől. Az arányok játéka nagyon fontos. Millióféle lehet a fizikai színház, ide tartozik tulajdonképpen minden olyan előadás, amelyik kellő hangsúlyt fektet arra, hogy a fizikai jelenlét beszédes legyen.

Olvasópróba. Különleges pillanat. Ilyenkor még minden lehetséges. Ki tudja? Lehet, hogy most kezdődik egy színháztörténeti legendává váló előadás próbafolyamata. Miért is ne?