Radnóti

Baumgartner Sándorral, a Radnóti fővilágosítójával nem egyszerű interjút készíteni. Már a találkozó megszervezése is bonyolultnak bizonyult, de a fő probléma az volt, hogy nem gondolta, hogy vele készülő interjú érdekes volna. Szerencsére azok, akik látták már őt munka közben, hamar meggyőzték, hogy a beszélgetés a sorozat fontos eleme lesz. Nem beszélve arról, hogy idén példaértékű munkájáért Magyar Ezüst Érdemkeresztet kapott. Ő az, aki a fekete színpadból élő teret varázsol, arcot ad a színészeknek, hangulatot a jeleneteknek, és ezen reggel héttől olykor hajnal háromig egyfolytában dolgozik.

A színházi háttérembereket bemutató Akik nélkül nem... sorozatunk ötödik részében Baumgartner Sándor fővilágosítóval beszélgettünk. Elsőként Móga Piroska mutatja be őt saját szavaival.

Immáron negyedik hete zajlanak a Buborékok című, eredetileg Csiky Gergely, esetünkben inkább Mohácsi testvérek által írott darab próbái a színház falai között.

Három héttel ezelőtt a rendező, a tizenhat szereplő, a zenészek, és a számos háttérdolgozó birtokba vették a kisméretű színház egészét. Azóta egy átlagos délelőttön az épület közösségi terei zsúfolásig teltek. Míg néhányan Remete Krisztával - az előadás jelmeztervezőjével - az öltözőben a leendő jelmezeket próbálják, a többiek a büfében már a következő jelenet szövegét mondják össze. Kósza kellékesek és díszítők egyre-másra vágnak át a nyüzsgő tömegen, hogy minden felmerülő ötlet a lehető leghamarabb és legjobban megvalósulhasson, hisz mindeközben a színpadon folyik a próba.

Két jelentős változás látható az előző héthez képest a próbatáblán: a rendelkező próbákat a még különlegesebb nevű emlékpróbák váltották fel, illetve a próbák előtti idősávban megjelent az "öltözés, maszk" elnevezésű rubrika. A színészek így már Nagy Fruzsina jelmezeiben, sminkben és parókában vesznek részt a próbákon. A díszlet is elnyerte végleges formáját. Menczel Róbert színpadi terének meghatározó eleme a mennyezetről lógó lámpák sokasága, rengeteg különböző formatervezésű szék és egy elfüggönyözhető, központi helyen álló zuhanyzó.

"Az Anatol és a nők férfi főhőse költői lelkű álmodozó, elsöprő szenvedélyektől mentes, könnyed és vonzó szerető, igazi szerelmes típus: szerelmes a szerelembe, az a lételeme. Hiú és magabiztos, ám máskor szorong, hogy megcsalják, de az igazat semmiképpen sem akarja megtudni, mert alapvetően gyáva, és jobb is ez a fájó bizonytalanság, az elegáns melankólia, az édes mélabú. Ezért is dokumentálja kalandjait, legyen majd min elmerengeni."
(Balázs Éva - Vasárnapi Hírek)

"A nők jellegzetes századfordulós bécsi figurák: a naiv külvárosi kislány, a kíváncsi nagyságos asszony, a hűtlen színésznő, a feledékeny artistalány, és az esküvő előestéjén felbukkant régi-új szerető. Egyik méltatója szerint, Schnitzler volt „Bécs első igazi európai jelentőségű hangja a német irodalomban és ő volt az impresszionizmus, a finom játékos dekadencia, a századfordulói kesernyés, elegáns világfájdalom képviselője a német színpadon. Az előkelő pesszimizmus, a könnyed, de keserű mellékízű szerelmek, a csiklandozóan elmés budoárhangulatok mögé rejtett fanyar szkepszis csillogó virtuóza..."
(Balogh Tibor - Magyar Teátrum Online)

"Remete Kriszta jelmezei ruhaköltemények, Bagossy Levente díszlete valóságos műremek, előkelő fotószalon, ahol bármi megtörténhet. Valamennyi hölgynek van egy nagyjelenete a gáláns úrral. Móga Piroska, Kováts Adél, Petrik Andrea, Andrusko Marcella, Szávai Viktória egyaránt kívánatosak, rejtelmesek, olykor kibírhatatlanok, követelőzök, sértődékenyek, ahogy szerepük kívánja. Keres Emil ős-öreg inasként sokat lát, és nem fukarkodik az epés megjegyzésekkel, beszédes gesztusokkal."
(Bóta Gábor - nepszava.hu)

Célegyenesbe fordult a próbafolyamat. Vészes iramban közeledik a bemutató, nemsokára találkozik az előadás a közönséggel. Egyre több dolog igazi a színpadon. A jelzésdíszlet helyét átveszi a valódi: bekerült egy letűnt, boldog kor atmoszféráját idéző szecessziós keret, egy fotografáló masina, egy kandalló; a régebbi előadásokból kölcsönvett, már nem játszó (tehát repertoár előadásban nem szereplő), az elmúlt hetekben jelzésként funkcionáló kellékek helyett megjelennek azok, amiket használni fognak a színészek az előadásban. Ahol eddig be kellett érnünk az "itt majd zene lesz"-megjegyzéssel, ott most már felcsendülnek a Dinyés Dániel által írt dallamok.