Radnóti

Célegyenesbe fordult a próbafolyamat. Vészes iramban közeledik a bemutató, nemsokára találkozik az előadás a közönséggel. Egyre több dolog igazi a színpadon. A jelzésdíszlet helyét átveszi a valódi: bekerült egy letűnt, boldog kor atmoszféráját idéző szecessziós keret, egy fotografáló masina, egy kandalló; a régebbi előadásokból kölcsönvett, már nem játszó (tehát repertoár előadásban nem szereplő), az elmúlt hetekben jelzésként funkcionáló kellékek helyett megjelennek azok, amiket használni fognak a színészek az előadásban. Ahol eddig be kellett érnünk az "itt majd zene lesz"-megjegyzéssel, ott most már felcsendülnek a Dinyés Dániel által írt dallamok.

Rendelkezőpróba. Ez olyasmi a színházban, mint a szabásminta készítése a szabóműhelyben. Az anyag adott - esetünkben az Anatol az, de hogy a ruha (vagyis az előadás) milyen szabású legyen, egyenes vonalú vagy ejtett, sliccelt vagy raffolt, zsabós vagy zsebes - az most dől el. A rendező nagy vonalakban vázolja, hogy képzeli a jeleneteket. Mind tartalmilag, mind formailag. Honnan hova megy színész, honnan hová tart a jelenet. És ez az első nagy csaták időszaka is, ugyanis ekkor találkoznak a rendező és a színészek elképzelései. Különösen izgalmasan alakul ez Bálint András és Pál András - vagy ahogyan Schneider Zoltán hívja őket: a két Anatol - esetében. Az Andrások nagyon különböznek, de sok szempontból hasonlítanak is.

Arthur Schnitzler: Anatol. Olvasópróba. A színészek, az ügyelő, a súgó, a dramaturg, a kelléktárvezető, a ruhatárvezető, a világosító, egyszóval mindenki, akinek dolga lesz az előadással a társalgóban - magyarul büfében - tömörül. Ja, és persze az igazgató, aki ezúttal a rendező is egy személyben.

1.) A Vágyvillamos előadás komoly szakmai elismerést mondhat magáénak, a POSZT-on a Legjobb női alakítás díját kaptad érte, elnyerted a Színikritikusok díját és a Radnóti Színház társulatának díját is. Nemrég volt a 60. előadás, ami azt jelenti, hogy a nézők is szeretik. Mitől lett ekkora siker?

Van úgy, hogy egy előadás szerencsés csillagzat alatt születik. De ezt persze közben az ember nem érzi. Egy ideig csak a problémákat látja, baja van magával, az egész anyaggal, aztán egyszer csak jön az ihlet. Ez egy összetéveszthetetlen érzés, azt szoktam mondani, hogy ilyenkor kegyelmet kap a színész. A próbák egyszer csak egy másik energiaszintre lépnek. És tudod, hogy jó irányba haladsz.
Vannak jó, jobb, kedvelt és még inkább kedvelt előadások és van ez a kegyelmi állapot. Ami csak ritkán adatik meg. Nem tudom válaszoltam-e a kérdésedre…