A Színházi Világnapon, 2015. március 27-én, miután Bálint András igazgató felolvassa a lengyel rendező, Krzysztof Warlikowski üzenetét, a Radnóti Színház az Irodallam sorozat keretében tavaly bemutatott Parti Nagy Lajos-estet tűzi műsorra. A Nádgarnitúrát a színház fiatal színésznője, Andrusko Marcella állította össze és adja elő Parti Nagy szövegeiből. A bábszínészként végzett művész a zenés irodalmi előadásba bábokat is bevon, és a produkcióban zeneszerzőként közreműködő Dinyés Dániel szintén szerepet kap az est folyamán.

INTERJÚ ANDRUSKO MARCELLÁVAL A NÁDGARNITÚRA KAPCSÁN:

Hogyan esett a választásod Parti Nagy Lajos szövegeire?

Parti Nagy Lajos írásai nekem szerelem első olvasásra. Közel áll hozzám a humora, a figurák és a helyzetek abszurditása, imádom a nyelvezetét. Sok szövege pedig kifejezetten színpadra való: mesélhető történetek, vallomások. Az ilyesmit nagyon jó játszani a közönséggel. Amikor felmerült a lehetőség, én egyből tudtam, hogy Lajos írásaival szeretnék foglalkozni.

 

Mennyire volt nagy munka kiválasztani a szövegeket, és mi alapján válogattál?

Amikor eldöntöttem, hogy belevágok az estbe, és Bálint András is rábólintott a választásomra, elindultam Lajoshoz kölcsönkérni azokat a könyveket, amik nem voltak meg nekem. Két nagy szatyor ajándékkal tértem haza. Volt mit olvasgatni. Néhány novella szereplőjének a hangját azonnal hallottam a fejemben; volt, amiről rögtön eszembe jutott egy-egy konkrét ötlet, mindent lejegyzeteltem. Igyekeztem úgy választani, hogy a nők, akiknek a szájával beszélek majd, minél különbözőbbek legyenek.

Azt is néztem, hogy minél több ponton be tudjam vonni Dinyés Danit a játékba, aki nem csak mint zeneszerző és zenész vesz rész az előadásban, hanem a partnerem is. Én ezt kezdettől fogva így képzeltem, úgyhogy zenél, énekel, szöveget mond, sőt arra is rávettem, hogy bábozzon. Nagy mázlim volt, mert onnantól fogva, hogy először leültünk és felvázoltam neki az első elképzeléseimet, nagyon jól értettük egymást. Ráadásul Daninak is tetszett a kihívás, hogy megzenésítsen egy-egy részt, és van, amihez új zene született. Nem azért, mert nem tetszettek Darvas Ferenc csodálatos szerzeményei, hanem mert sajátot szerettünk volna.

Láttál más Parti Nagy Lajos-szövegekből készült előadásokat, mielőtt a sajátodat elkészítetted? Mennyire voltak ezek hatással rád?

Láttam, igen, többet is. Mindig az volt az érzésem, hogy aki igazán tud találkozni ezekkel a szövegekkel, annak szárnyakat ad. De talán ez minden szerzőre igaz. Ha egy színész úgy tud elmondani egy szöveget, mintha tényleg a saját sztorija lenne, az ő szavai, az nagyon szerencsés neki is, a nézőnek is. Olyan értelemben nem voltak rám hatással ezek az előadások, hogy mi egész másban gondolkodtunk, mint amilyen jellegű előadásokat láttam.

Mit szeretsz a legjobban az estedben?

Parti Nagy Lajos írásai nemcsak jó történetek, amiket jó elmondani, de irodalmilag is értékes szövegek, amiknek a megismerése már önmagában is élmény. Az én estemben bábozás is van. Sokaknak az is új volt, hogy a báb nem kizárólag Misi Mókust jelent, hanem egy olyan színházi forma, ami hozzáad valamit a szöveghez. Összeér a kettő. Lajosnak is nagyon tetszettek a bábok.

Hogy születtek meg a bábkarakterek? A próbák kezdetétől belekomponáltad őket az előadásba? 

Már a szövegek kiválasztásakor gondoltam rájuk, de nem akartam beleerőltetni őket. Ahol jött az ötlet, vagy úgy éreztem, hogy adja magát a helyzet, mert úgyis kellett több szereplő, ott örömmel vetettem be őket.

Először tapasztaltad meg, hogy egyedül állsz a színpadon. Milyen érzés?

Nagyon jó az a hosszan tartó, koncentrált figyelem, amit eddig csak pillanatokra éreztem. Leírhatatlan az érzés, hogy bizalmat adnak és jönnek velem a nézők.  Sokkal jobban érzem, meddig mehetek el, ezért aztán az előadáson rengeteg dolog máshogy alakult, mint ahogy próbáltuk. Viszont nem vagyok végig egyedül, ott ül, áll - és nem csak a zongoránál - Dinyés Dániel! 

Hányszor találkoztál Parti Nagy Lajossal az előadás próbafolyamata alatt, ő mennyire vett részt a munkában?

Folyamatosan konzultáltunk, ugyanakkor Lajos bízott bennünk, szabadság volt, amit nagyon megtisztelőnek éreztem. A bemutatón látta először az előadást, és tőle kaptam a legnagyobb dicséretet is: azt mondta, olyan szövegek is elhangzottak, amiket most hallott először érvényesen megszólalni.