Radnóti

A Radnóti Színház a 2013/2014-es évadban indította el az Irodallam sorozatot, amelynek keretében a vállalkozó szellemű színészeknek alkalmuk nyílik, hogy egy estére kizárólag az övék legyen a színpad, és a saját ízlésüknek, kedvüknek, személyiségüknek megfelelően mutassák be egy hozzájuk közel álló író, költő műveit. A sorozat előző évadban bemutatott előadásai a 2014/2015-ös évadban ismét műsorra kerülnek, így január és március között három fiatal művész önálló irodalmi estjét tekinthetik meg a nézők, minden alkalommal Dinyés Dániel zenész-zeneszerző közreműködésével.

Andrusko Marcella, Szávai Viktória és Adorjáni Bálint arról mesélt, hogy milyen a viszonyuk a versekhez, mennyire nehéz egyedül állni a színpadon, és mit kedvelnek leginkább a saját műsorukban.

Szoktatok verseket olvasni?

Adorjáni Bálint
Ritkábban állok neki verset olvasni, mint regényt vagy novellát. A vers olyan desztillált gondolatokat tartalmaz, amibe nehezebb belekezdeni. De ha már elkezdem, akkor muszáj többet olvasni. Beleveszni azokba a versekbe, amik megérintenek.

Andrusko Marcella
Ha valami miatt eszembe jut egy vers vagy csak egy sor, ami nem tudom, honnan van, esetleg szóba kerül egy költő, akkor szoktam fellapozni a kötetet vagy rákeresni az Interneten és utána olvasni. Nemrég volt a Szabó Balázs-féle versforradalom a facebookon, véletlenül szembejött egy Háy János-vers, ami nagyon megfogott. Számomra az a jó vers, ami pontosan rögzít egy pillanatot vagy hangulatot. És ha ez találkozik azzal, ami éppen bennem van, ami foglalkoztat, akkor azt nagyon sokszor elolvasom. És persze aztán a szerző több más írását is.

Szávai Viktória
A versolvasás nálam összekötődik egy bizonyos lelkiállapottal. Amikor magam alatt vagyok, akkor szoktam versesköteteket elővenni. A versek jó hatással vannak rám. Változó, hogy kit olvasok olyankor. Sokszor nyúlok Pilinszkyhez, de József Attilához is; elolvasom azt a húsz-huszonöt verset, ami szívügyem volt tizenöt, huszonöt és harmincöt éves koromban is. Segítenek eligazodni.

"A nő: tetőtől talpig élet.
A férfi: nagyképű kisértet.

A nőé: mind, mely élő és halott,
úgy, amint két-kézzel megfoghatod;
a férfié: minderről egy csomó
kétes bölcsesség, nagy könyv, zagyva szó.

A férfi -- akár bölcs, vagy csizmavarga --
a világot dolgokká széthabarja
s míg zúg körötte az egy-örök áram,
címkék közt jár, mint egy patikában.
Hiába száll be földet és eget,
mindég a semmiségen át üget,
mert hol egység van, részeket teremt,
és névvel illeti a végtelent.
Lehet kis-ember, lehet nagy-vezér,
alkot s rombol, de igazán nem él
s csak akkor él -- vagy tán csak élni látszik --
ha nők szeméből rá élet sugárzik."

Weöres Sándor: A két nem (részlet)

"Simaselymű a szőröm, karcsu a testem és fogaim hófehérek,
ezért kegyel a legmagasabb úr, dél piros papja, kilenc mély bók a nevének.

Hálótermében, nagy vánkoson alszom, selyemszőröm szétsimul a selymen,
hátamat álom puposítja, rózsaszín orrom a földre ernyed és nincs ki ílyenkor zavarni merjen."

Weöres Sándor: Macska (részlet)

Tipeg a páva veled,
remeg a rózsa veled,
fáradtan rád-hajlanak,
megosztják alvó-helyed.
Itt minden örömbe
bogárka vész,
s a fájdalom mélye
tiszta méz.
Hét szín mozog itt
és hang-özön:
egyetlen, arany csend
volt odafönn.
Színek közt gyúl a szemed,
hangok közt zsong a füled-
kivánsz-e búcsúzni, mondd,
vagy itt lenn jobb a helyed?
Odafönn villámló kútnál
remegő gyöngy közt aludtál-
remegő gyöngy közt a kútnál
tán már aludni se tudnál.

Weöres Sándor: Harmadik szimfónia (részlet)