A Radnóti Színház a 2013/2014-es évadban indította el az Irodallam sorozatot, amelynek keretében a vállalkozó szellemű színészeknek alkalmuk nyílik, hogy egy estére kizárólag az övék legyen a színpad, és a saját ízlésüknek, kedvüknek, személyiségüknek megfelelően mutassák be egy hozzájuk közel álló író, költő műveit. A sorozat előző évadban bemutatott előadásai a 2014/2015-ös évadban ismét műsorra kerülnek, így január és március között három fiatal művész önálló irodalmi estjét tekinthetik meg a nézők, minden alkalommal Dinyés Dániel zenész-zeneszerző közreműködésével.
Andrusko Marcella, Szávai Viktória és Adorjáni Bálint arról mesélt, hogy milyen a viszonyuk a versekhez, mennyire nehéz egyedül állni a színpadon, és mit kedvelnek leginkább a saját műsorukban.
Szoktatok verseket olvasni?
.jpg?full=1)
Adorjáni Bálint
Ritkábban állok neki verset olvasni, mint regényt vagy novellát. A vers olyan desztillált gondolatokat tartalmaz, amibe nehezebb belekezdeni. De ha már elkezdem, akkor muszáj többet olvasni. Beleveszni azokba a versekbe, amik megérintenek.
Andrusko Marcella
Ha valami miatt eszembe jut egy vers vagy csak egy sor, ami nem tudom, honnan van, esetleg szóba kerül egy költő, akkor szoktam fellapozni a kötetet vagy rákeresni az Interneten és utána olvasni. Nemrég volt a Szabó Balázs-féle versforradalom a facebookon, véletlenül szembejött egy Háy János-vers, ami nagyon megfogott. Számomra az a jó vers, ami pontosan rögzít egy pillanatot vagy hangulatot. És ha ez találkozik azzal, ami éppen bennem van, ami foglalkoztat, akkor azt nagyon sokszor elolvasom. És persze aztán a szerző több más írását is.
Szávai Viktória
A versolvasás nálam összekötődik egy bizonyos lelkiállapottal. Amikor magam alatt vagyok, akkor szoktam versesköteteket elővenni. A versek jó hatással vannak rám. Változó, hogy kit olvasok olyankor. Sokszor nyúlok Pilinszkyhez, de József Attilához is; elolvasom azt a húsz-huszonöt verset, ami szívügyem volt tizenöt, huszonöt és harmincöt éves koromban is. Segítenek eligazodni.
