Többek között azért izgalmas egy próbafolyamatot végignézni, mert gyakran a fontos dramaturgiai pontoknál ér véget az aznapi próba, és ilyenkor kíváncsian várom, hogy milyen irányba haladunk tovább másnap. A csillagos ég esetében ez különösen így működik, mivel sokszor a történetből is napról napra derülnek ki addig ismeretlen részek. A társulat továbbra is nagy kedvvel próbál, és lassan a Bánk bánt is elhagyjuk egy időre, ahogy a darab sötétebb, valóságosabb világa elkezd kibontakozni.
A próbákra gyakran beül Bálint András igazgató és a büféből Zsolt is, ilyenkor mindig erősen figyelem, hogy mikor nevetnek hangosan. Fontos visszajelzés ez a színészeknek, hiszen egy idő után már lehetetlen kívülről is látni, hallani saját magukat. Szerencsére a nézőtérről mindig akad visszajelzés, a viccek működnek. A Bánk bánt próbáló társulat azonban gyorsan elveszti a jó kedvét, amikor Ernő, az igazgató (Pál András) betessékeli a Nemzeti Kulturális és Sportbizottság elnökét, Szöllősiné Hámos Irént (Kováts Adél). A próba leáll, a társulat gyanakodva méregeti Irént. A beázás, az áramszünet, a késések és az a néhány kisunicum a próba előtt a baljós minisztériumi jelenlét mellett sokkal kevésbé tűnik súlyos problémának. Kováts Adél úgy alakítja, színesíti napról napra Szöllősinét, hogy a figura magában hordozza a rendszerváltás előtti politikai bürokraták összes nevetségességét és a hatalommal való visszaélés fenyegetését is. Szöllősiné egy percre sem pihen, figyelme mindenre kiterjed, így a koncepció újragondolására is javaslatot tesz, valamint szorgalmasan gyűjti az aláírásokat a formanyomtatványok apró, kipontozott részeire. Ernő egyszerre próbálja némán őrjöngve lepisszegni az egyre türelmetlenebb színészeket, közben pedig az elnökasszonyt is puhítja széles mosolyával.
Szöllősiné távozása után nem sokkal ismét megakad a próba, amikor Ernő és felesége, nem mellesleg a színház PR főnöke, Hennyei Aranka (Petrik Andrea) jó hírrel érkeznek. A társulatot meghívták Malájziába! Vendégjátékra megy a Ványa bácsi! World Theater Festival! (Fesztivál – segíti ki Aranka az angolul nem tudókat.) A döbbenet lassan örömmé változik, páran ugyan nehezen hiszik el, de azt mindenki belátja, hogy ennek így kellett lennie. A kezdeti gyanakvás nem túlzás, eleinte maga a rendező, Nóra sem érti teljesen ezt a meghívást. A Ványa bácsi ugyanis, és ebben mindenki egyetért, óriási bukás volt. Egy formabontó koncepció, ami a közönség és a szakma egyöntetű elutasításával találkozott. Ennek összetett okait most nem keressük. Mindenesetre a bemutató előtti héten Ványa szerepének kihúzása lehet, hogy túl bátor döntés volt.
Szöllősiné nem egyedül ügyel a színház rendjére, munkatársa, a polgármester, Endre (Szervét Tibor) szintén tele van ötletekkel. Ilyen újításuk a szabadon választható kötelező tánc is, mely a próbákra, tárgyalásokra való ráhangolódást hivatott elősegíteni. Ez csak egy konkrétum abból a zenei anyagból, ami az egész darabot átszövi. Kovács Márton zeneszerző olyan természetességgel működik a színházban, amit ritkán láttam eddig. Nem csak zenét szerez, de játszik is, koreográfiát tanít, és szorosan együtt dolgozik a színészekkel. A zenészek a színpadon vannak, itt nem aláfestő zenét hallunk majd. A dalok és a hangszeres zene mellett a sokkal szabadabb zajzene vagy ritmusjáték is megjelenik. A színészek mindenféle ütőkkel különböző ritmusokban verik a kezük ügyében lévő tárgyakat (bőröndöket, csöveket, a színpad részeit), Kovács Márton pedig úgy vezényel, hogy nem csak egy finoman épülő, ritmuszenét hallunk, de színházi jelenetté, a történet részévé válik ez a közös koncert.
elkövette: Zsigó Anna
(fotók: Dani Viktória és Székely Péter)
A próbanapló első része itt olvasható, az olvasópróbán ellesett pillanatok pedig itt láthatók.
